Újdonság: Legyél erős,és ne add fel!

Biztosan észrevettétek,hogy nincs sok hír a mi kis világunkról...nagy kár érte.
De azt sem szeretném,hogy csak akkor tudjak posztokat írni,mikor valami új hír van.
 Akkor 2 hónapban lenne egy-két poszt. Igaz-e rossz lenne? Vagyis nekem az lenne,a TI véleményetekről nem tudok valami sokat. :D

 

Most teljesen más vízekre evezünk. Nem mindig csak a filmek/könyvek világa az ami minket körülölel. Itt a saját világunk,életünk,amellyel nap,mint nap kell foglalkozzunk. Vagyis erre nemrég jöttem rá,és úgy gondoltam,írok egy őszinte kis lelkiző,őszinte szöveget az életemről.
Tudom,hogy egy ilyenhez egy külön blogot kéne csináljak. Nem keverhetem csak így ide...tisztában vagyok vele. De akkor mi legyen? Még egy blogra nem lenne időm,sem energiám. S ilyeneket mindenképp szeretnék írni.

Úgy érzem sok mindent kell most elmondjak. De belevágok.
Régen,félős,önbizalomhiányos lány voltam. Ezért sokan eltaposhattak,de sosem támadtam vissza. Vagy csak nagy ritkán. Tudtam,hogy haraggal nem oldható meg semmi. S tudva kik az ellenségeim,nekik is mosolyogtam úgy mint a szeretteimnek. Mindig a harmónia embereként ismert mindenki. Nem értettek meg,hogy miért akarok mindenkivel jóba lenni. Mindenki csak ezt mondta nekem: "Lehetetlenre vállalkozol!"
Az elején azt hittem igazuk van. Hiába voltam mindenkivel jóba,egy igazi igazi barátom/barátnőm nem volt,akiben csukodt szemmel is megbízhatnék.
Tengtek a napok,hónapok,évek. Eléggé érzelmesnek tartom magam. S hamar képesek az emberek megsérteni. Ezért is,sokszor voltam magamalatt. Míg egyszer tejesen ki nem akadtam.
Azon a napom megfogadtam,hogy MÁS leszek! Megváltozok! Nem akarok olyan lenni,aki szerény,gyenge,eltaposható. Aki nem mutassa ki,hogy igenis vannak érzelmei, fájdalmai. Mert azelőtt,tudva hogy az emberek a gyenge pontomat keresik,sosem mutattam ki,hogy mi fáj.
Elkezdtem más emberek fejlődéséről olvasgatni. Rengeteg cikket olvastam. Mindegyikbe kaptam valamit,ami hasonlít rám,a lelkemre. Így ezeket egy füzetbe írtam. Ez volt az én Lelki bakancslistám.
Az első fél év a legnehezebb,mert láttam,hogy nem érek el valami nagy eredményt. Ugyanolyan vagyok. Gyenge,érzelgős.
Ezután jöttek az első jelek. Új emberekkel barátkoztam. Tudtam közösségekben beszélni. Valami nagy erő kapott el. Nem féltem elmondani a véleményem. Mások előtt tudtam könnyeket hullajtani,ha valami tényleg gyönyörű volt.
Majd jött A beavatott. Ebben a könyvben magamra találtam. S ettől a könyvtől javultam meg. Az elolvasása utáni egy hónapban sorra jöttek az ilyen beszólások:
 "Mi lett veled? Teljesen megváltoztál!"
 "Sosem mosolyogtál ennyit!"
 "Rád talált a szerelem,hogy ilyen életvidám vagy?"
S mindegyik véleményre csak egy mosollyal az arcomon ennyit tudtam felelni: "Megváltoztam!"

S bár a múltamról úgy tűnik,hogy negatívan beszélek,ez nem igaz. Büszke vagyok az akkori énemre.
Mert ha nem lettem volna olyan,most nem lennék ez,AKI ÉN VAGYOK!
Ami a változásomat illeti. Ilyeneken kellett dolgozzak,mint például:
    -Önbizalomnövelés
    -Én-szeretet
    -Bátorság
   - Szerénység,de mégis talpraesettség,
   -Érzelmes,de mégis erős.
   -Hogy elfogadjam magam olyannak,amilyen vagyok.
  - Bevezettem az optimista szemléletet,a pozitivítást.  (Bár,hogy őszinte legyek,néha nem sikerül mindig pozitiv lenni.)


Ez a poszt úgy alakult meg,hogy eszembe jutott,hogy mostanában rengeteg embernek segítek ilyen dolgok terén. Valahogy úgy érzem,hogyha nekem sikerül,másnak is menni fog. Mondták egy páran,hogy néha "Pszichológusos szövegeim" vannak. Ez azért van,mert elég sok ilyen cikket olvastam,és rám ragadt.

Azzal szeretném befejezni,hogy én próbálok segíteni mindenkinek,de ehhez szükséges az ambíció.
Mert én elmondom a véleményemet,tapasztalatomat,de  ha a másik csak meghallgassa/elolvassa, abból még nem fog történni semmi. Kell érte küzdeni.

És FIGYELEM! Ne essünk át a ló túloldalára. Nehogy a önbizalomhiányból egoista szemléletet gyártsunk. Vagy a szerénységből parasztá válljunk. Mindenből csak mértékkel,vagy ahogy mondani szokás: Egészséges egoizmus mindenkinek jár!

Köszönöm,hogy elolvastad! Remélem,eljut olyan emberekhez,akiknek ismerősek ezek a próblémák,és szeretnének változtatni hozzáállasukon!
Pusszancs!

U.I: Ha még szeretnétek ilyen posztokat,megkérlek jelezzétek nekem vélemény formájában,vagy az elérhetőségemet a blog jobb felőli sarkábaban látható.
Puszi! :D