Novella,Zombi apokalipszisben 1.Rész

  Igen,ismét egy jó kis olvasni való készült.Egyszerre lehet,hogy egy kicsi sok volt ez a sok infó,meg olvasnivaló,de nehéz hetem lesz,s nem lesz időm,hogy rakjak új dolgokat.De ha lesz valami ujdonság és időm is,rögtön itt leszek.
  Egy novella készült,ami nagyon különleges módon íródott.Ez oda vezethető vissza,hogy a barátnőm mesélt a A walking Dead című sorozatról,meg  a játékról,ami zombikról szól,legfőképpen.Ezt este mesélte,így álmodta, egy nagyon izgalmas történetet Négyes,Tris és a zombik társaságával.Az elején félelmetes,mint maga a film,de majd változni fog,azt megigérem.
  Ne várjatok ebből sok fejezetet,mert 3-4-nél nem hiszem,hogy több lenne,azért egy novella.
Én úgy írtam,hogy az olvasó tudja beleképzelni magát a történetbe,mintha ő lenne Tris,így kérek mindenkit,hogy nyugodtan képzelje magát Tobias karjaiba.<3
  Szerintem,még fogok írni egy novellát ( vagy többet),mert a Minden más szemmel mellé szeretnék még egyet,amiért izgulhattok.
Várom a megjegyzéseket,nagy szeretettel.Puszi <3

Zombi apokalipszisben

1.Rész

   Boldogság és nyugodtság után kutatva,Négyessel egy tanyán kaptunk menedéket.Ez a tanya lakatlan volt,így a mi kis gazdaságunknak tekintettük.A ház nem volt nagy,de kettönknek tökéletes szállást bíztosított e nehéz időkben. Kicsi telekkel a ház mögött és egy virágos kerttel ellátott tanya volt a miénk.A falu innen kb.10 km-re lehetett,vagyis senki sem zavart itt.

   Hónapokat éltünk itt,összebújós estéket és más beszélgetős partikat tartva,amikor rájötttünk,hogy nagy baj van a világban.Zombi apokalipszis szállta meg a Földet.A tanyánk környékén nem láttunk egy zombi féle embert sem,de azért tartottunk tőlük.Hogy mindig történik valami,amibe mi is belekeveredünk?

   Élelmiszert Négyes szokott hozni a faluból,álöltözetben,hiszen nem szeretné,hogy tudják,hogy ilyen magas és izmos férfi él a környéken. Ők csak féljenek tőle nyugodtan,mert Ő a Rettenthetetlen Négyes,aki az én szerelemem.

   Én is kivánkoztam,hogy legalább egyszer elmehessek a faluba élelemért,de Ő nem engedett,mert állítja: veszélyes. Mintha az egyedül itthon ücsörgés más lenne,de nem ellenkeztem,inkább lehajtottam a fejem,majd Négyes egy röpke puszit nyomott az arcomra,amitől egy picit jobban éreztem magam.Ez mondjuk megmagyarázható,hiszen mindig vidámmá tud tenni,egy öleléssel,vagy egy szeretlek szóval,mert ilyenkor tudom,hogy hiába mutassa a kemény kezű Négyest,ha neki is kell egy támasz,aki ebben a pillanatban én vagyok.Ez nagyon tetszik nekem.

   Ezen a napon is,mint a többin,Négyes a faluba ment. Mindig,mint most is elmondtam,hogy vigyázzon magára,és hogy ne szedjem fel egy zombi barátnőt.Erre mindig elmosolyodik,és egy csók kiséretében,a hajamba túr és elmondja,hogy én vagyok a mindene,és hogy nincs kedve félhalott nőkkel járni.Elhiszem neki,de tudja,hogy ironikusan értettem mindezt.Nem szeretném,hogy zombiként térjen haza,mert akkor én feladom magam neki,mert nélküle nem érne semmit az életem.Persze ezt sosem vallottam be neki,mert akkor megparancsolná,hogy ne tegyek ilyet,de hiába mondaná,én megtenném.

   Már megismerkedett egy másik férfival,aki meg akarja állítani a zombi apokalipszist.A sok beszélgetés és nyomok összevonásával arra jutottak,hogy valaki ál emögött.Éz nem csak egy járvány indulását jelzi,hanem azt is,hogy valaki el akarja semmisíteni a Földet.De néhány nappal ezelött rájöttek,hogy a Földön csak ezen a térségen kezdődött el a zombi apokalipszis,máshol csak néhány félhalott lézeng az utakon.De miért pont itt? Egy eldugott kis helyen,ahol még a madár se jár,egy Földet elpusztító járvány hogyan indulhatott el?

    Négyes a városban vásárol,álöltözetben,majd pedig ismét tárgyal azzal a férfival,akit Chrisnek hívnak. Én eközben egy rozsdás késsel a kezemben takarítom a virágágyást.Körülöttem mindent virágok borítottak,de nem tetszett ez az ágyás,így neki kezdtem a pucolásának.

  Egy fél óra múlva olyan dolog történt,hogy a vér is meghült bennem.Hidegrázás folytogató érzése tört fel ,hányinger,és rosszullét kerülgetett. Egy hófehér arcu,rongyos ruházatú,magas fiú lepett be a tanya kapuján.Lassan felém idult,a szeme alatt lilás foltok kerekedtem,cipője lyukas.Egy zombi a tanyán,ahol csak mi ketten éltünk Négyessel.Itt ahol, rajtunk kivűl senki sem tette be a lábát a mi telkünkre. Picit megnyugodnék,ha Négyes itt lenne,de nincs itt.Vajon utánam halna,ha zombi lennék? Vajon ő inkább megölne,minthogy zombi legyen? Vagy meghalna,azért,hogy éljük a mi lassú zombi életünket?

  De nem gondolkozhatok ilyeneken,élnem kell.Magamért és a jövönkért Négyessel.Bátor voltam régebben,harcolni is tudok jól.Persze nem olyan ügyesen mint Tobias,de nekem ennyi elég.De egy lassú,komor,de veszélyes felhalotthoz ennyi harcművészet elegendő?