Zombi apokalipszisben. 2.Rész

Megérkezett! Egy kicsit sok lett a monológ,de muszáj volt ilyet írjak.Ezek után már csak akció,meg más-más történések fognak következni,megigérem.De  azért reménykedem,hogy a monológ is tetszik.Puszi.Várom a megjegyzéseket. <4 <4

2.Rész

  A fiatal zombi fiú még mindig felém tartott.Minél közelebb ért hozzám,annál jobban éreztem,hogy valamit tennem kell,nem várhatok,amíg megtámad.Elszaladjak,vagy szemtől támadjak?

 Tobias,mindig azt mondta,hogy ha eggyütt harcolunk,akkor ő megy a frontra,én pedig bujjak el,és csak a kegyelem dőfést hajtsam végre,vagyis én voltam a B terv.

  

 Sokszor mentettem meg Tobiast ezzel a módszerrel,de mindig is felnéztem rá,mert mindig volt annyi bátorsága,ereje,hogy szemtől-szembe támadjon.Én csak vész esetén tettem ilyet,de Ő állandóan.

   De most nincs itt Tobias,hogy neki rugaszkodjon,a késeit a kezébe tartva rontson rá az ellenfélre.Most nem feszülnek meg az izmai,nem probálja ki,milyen is egy zombival harcolni.   

  Most bánom,hogy elment.De legyek már annyira talpra esett és bátor hogy egy lassú zombival elbánjak.Régebb embereket öltem,mert ez volt az egyetlen megoldás,de az rég volt.

   Eszembe jutott,hogy ez a mi tanyánk,és ismerem a helységet.Ha elszaladnék,elbujhatnék egy helyre ahol soha nem találna meg.És mikor nem látna,rozsdás késemet a nyakába szúrnám,így nem kapnának információt a testrészei és meghalna. 

    

   Az a gond,hogy én inkább a szívbe tudok jól célozni,de az egy zombinál nem érne semmit,mert nekik úgysem működik a szívük,és nem halnának meg.Így marad a nyak.

   E gondolatok után a lábaimat egymás után rakva,gyors szaladásba kezdtem a tanya mögött lévő telekre.A kés tökéletesen beágyazódott a kezembe,mintha ezzel születtem volna.

    Hamar elfáradtam,amitől mégjobban félni kezdtem,így egy röpke pillanatig hátra pillantottam,és amit láttam,energiabomba és lövedék keveréke furakododott a véremben.Ez a félelem és reszketés,egyben.

   A zombi fiú szaladott utánam,zombihoz képest nagyon jól,bár nem tudom,hogy miről ismerünk fel egy zombit,de erre emlékeztem még amikor Tobias mesélt a zombi apokalipszis kitörésekor.

   Lassúak,koszos és szakadt ruhákba járnak,beszélni képtelenek,csak mormogásra hasonló hangot adnak ki.A zombik mindig hirtelen támadnak,nem gondolkoznak,csak cselekszenek.

   Ismét megborzongok.Hiába,hogy félek,sajnálom ezt a fiút,vajon mi lehet a halála története? Ki ölhette meg? Vajon bosszút akar állni?

Észreveszem,hogy bekapcsolt az Önfeláldozó lelkem,így rögtön szaladni kezdek tovább,hogy elfelejtsem az előbbi gondolatokat és a sebességre koncentráljak.Végülis az életemért szaladok,nem jó kedvemből.

   

A fiú,a gondolataim mélyedésekor közelebb jött,behozta a lemaradást,de nincs esélye ellenem,szaladásban jobb vagyok egy félhalottnál.

   Paradicsom palánták,kukorica csövek,almafák között szaladtam,csak nem tudtam hová.Ez volt a legnagyobb gond,hogy egy búvóhely sem jutott eszembe.Mit csináljak? Tobias mit csinálna? 

   

Jah,tényleg,szembefutna egy késsel,semmi félelem nélkül.Ne hasonlítsam magam most hozzá,mert én ilyet nem fogok tenni.

   A fontos gondolatok közepette a telkünk végéhez közelettem.Valamit kell csináljak.De mégis mit?

 

  Hirtelen megfordultam,a kezembe beágyazódott késemet szorongattam a markomban,közben valami folyik a markomból.Esik az eső? De nem,csak úgy szorítottam a kést,hogy vér folyt a kezemből.Vöröses lett a kezem,a kés hegye már tűzpiros színnel virított,csak ez a festékanyag a saját vérem volt.A véremet adom egy zombiért?

 

   A vérben úszó kezemet a késsel eggyütt előre nyujtottam,védekezés céljából.Tényleg egy Szerencsétlen vagyok.                                                               

   A zombi,a maga stilusával megérkezett,és furán nézett rám.Vajon az ő szemszögéből egy mutáns áll előtte?

    

   Állok szemtől szembe egy zombival egy rozsdás késsel a kezembe.Ő olyan furán néz rám,hogy a hányinger epés íze forr a gyomromban.De valahogy nem sokkolok le.Ébren vagyok,tudom,hogy mi folyik itt.Az életemért harcolok.

   Egy lépést tesz felém a fiú.Észreveszem,hogy nagy zöld szemei voltak,teltebb ajakkal és tüsi frizurával rendelkezett.Borostás volt,de egy félhalotthoz képest nem nézett ki rosszul.

   Hirtelen észreveszem,hogy valami nem stimmel velem.A lábaim egyszerre bizseregtek.Verejték csordult le a homlokomon.A lábaim annyira elzsibbadtak,hogy elszaladni sem tudnék. A kezeim is zsibbadni kezdtek.A látoköröm szűkülni kezdett,a telekről nem látom a házat.Csak a fiú zöld szemeit.Sőt még fekete foltok is megjelentek a szemem előtt.

  Súrolni kezdtem a szemem,meg fog ölni a zombi,úgy hogy még védekezni sem lesz erőm,Ezt nem hagyhatom. 

  

 Egy pillanatig ránézek a fiúra,aki pont ugyan úgy áll mint az elébb.Ez fura,miért nem ölt már meg?

  Vajon érdekes neki ez az egész.A késemet felé döföm,mire ő hátrálni kezd.Rosszul érzem magam,de ha már itt kell meghaljak,akkor méltó módon haljak meg,ne egy zombi mérge miatt.Meg kell őt ölnöm.A késemet ismét felé döftem,erre megint elugrott,és ezt mondta:

 

 -Meg akarsz ölni,hugicám?

  Sokkot kaptam,tud beszélni,szaladni és…

  A fekete foltok összegyültek,nem láttam mást csak feketeséget.Majd egy nagy ütést éreztem a fejemen.Minden eltünt.