Minden más szemmel! 7.Fejezet

Így péntekre egy újabb olvasnivalóval készültem.

A buli nem mradt el,de van még több is ebben,mint csak a szórakozás.

Elég hosszú,így jó olvasást kívánok mindenkinek!

Továbbra is várom a megjegyzéseket! Puszi.  <44

7.Fejezet

 

  Háromnegyed nyolcat mutatott az órám.Indulásra készen várom Shai-t az otthonomban.Tudom,hogy nyolcra beszéltük meg,de mégis az az érzésem van,hogy már jó lenne ha itt lenne.Nem szeretnék egy percet sem várni.Bulizni akarok.

  Nem öltöztem olyan kihívóan ahogy a mai fiatalok szoktak.

Sötét színű csőnadrágot,topánkát és egy kivágottabb blúzot vettem fel.Elég szolid,így hogy magamat nézem a tükörben.Hajamat kiengedtem,ami eltkarta a hátam és a nyakam környékét.Smink is került az arcomra,ami egy jó ideje nem volt,hisz sosem kellett annyira kiöltözzek,hogy sminket használjak.

Kopogás halk zaját hallom.Majd egy halkabb hangot.

-Bejöhetek? -Shai volt.A hangja már ismert számomra.

-Persze. -mondtam hangosabban,hogy hallja  az ajtón keresztül is.

   Belépett a szobámba,egyszerűen gyönyörű volt.Fekete magassarkút,sötét combközépig érő ruhát viselt,ami csak úgy lengett rajta,mint egy angyalén,mert ő tényleg egy angyal volt.

A frissen festett szőke haját is kiengedte.Ugyanúgy hordta,mint én.

-De gyönyörű vagy….-mondtam ragyogó arccal.

-Te sem panaszkodhatsz! -vágott vissza. -De most már siessünk,a torkom

már elég száraz.Jól esne egy erősebb ital,nem?

-Igazad van.Most hogy mondod az én torkom is kíván valami erőset.

-Akkor irány az éjszaka! -kiáltott fel Shai,mint egy gyerek.Innen látszik,hogy nagyon is van kedve egy csajos partihoz velem.Ennek szívből örülök.

                                           * * *

   Fél óra után,hogy elindultunk,sokat keresgéltünk a központban egy jó bulizó helyet.Bár pechünkre vendéglőket találtunk mindenhol.Egy eldugott kis helyen aztán találtunk egy bárt ahol a zenén volt a hangsúly.Pont ilyet kerestünk.

    Beérve az épületbe egy olyan oriási termet pillantottunk meg,amire nem is számítottunk egy ilyen sikátori utcában.

   Lézersugár,hangos zene,emberek száza kezükben egy-egy italos pohárral.A DJ zenékre a nép egyszerre ugrott a levegőbe.Kezüket az égnek emelve jelezték a DJ-snek,hogy mennyire tetszenek a zenéi.

-Húha!! -hallom Shai csodálkozását.Én is erre gondoltam,csak magamban tartottam a csodálatomat.

Úgy látszik ő sem járatos az ilyen helyeken.Legalább ketten vagyunk ebben a teremben.Ez jó arány.

-Egyszer igyunk valamit,vagy inkább a tánc és bulizásnak szenteljük ezeket a perceket? -kérdezte mosolygósan.Nagyon vidám ma valaki.

-Szerintem inkább bulizzunk.Majd elér azután inni.

-Én is erre gondoltam.Tökéletes választás. -majd megfogta a kezem és húzni kezdett a legnagyobb tömegbe.Miért pont a legnagyobb embernyomorba? Miért nem jó itt,a szélén?

-Shai…-szólítom,de minthogy ide fordulna,mégjobban húz a terem közepére.Ez remek.

   Embereknek ütközök,lábakat taposok.Egyebet sem mondok,csak hogy: Bocsánat!

   A terem közepére érve Shai elengedi a kezem.Rám néz,majd táncolni kezd.Én is próbálom utánozni vagy más lépéseket hozzászővni.Csipő ringatás,ugrálás,kecses mozdulatok,nem az én műfajom,de gyakorlás teszi a mestert.Próbálok tanulni Shai-től.

-De jól táncolsz…. Jártál régebb táncra? -kiáltotta a fülembe a nagy hangerő miatt.Így is alig értettem,mit mondott.

-Nem.Soha sem.Nem is táncolok jól,csak új lépéseket találok ki,és élvezem a ritmust. -kiáltom a válaszom az ő fülébe.

-Akkor nagyon jól csinálod!

-Köszi.Te sem panaszkodhatsz.-és ez igaz is.

-Megint ezt mondod.Kezdem megunni. -röhögte el magát,miközben próbál furfangos lenni.Majd táncolunk tovább.

   A ritmus olyan hatást kelt bennem,amit sosem éreztem eddig.Ez a hangos dübörgő zene megváltoztatta a szívem ritmusát,most már egyszerre lüktet a zene és a szívem.Minden idegvégződésem csak erre a hangra dübörög.Az agyam kikapcsolt,gondolatok most nem léteznek.Csak az zene.

   Hiába a sok ember.Mindenki csak élvezi az életet,még én is.

Majd Shai-hez fordulva csak azt látom,hogy Shai a farzsebét kutatja,és a telefonja képernyőjét nézi.Valaki hívja.Pont most? Ez csak egy rémalom.

 

  Shai int nekem,hogy ki megy,hogy tudjon beszélni az illetővel,de én maradjak.Én beleegyezek.Csak egy szőkeséget látok elillani az ember tömegek elől,s én továbbra is a zenét átérezve táncolok a semmibe,gondolatok,próblémák nélkül.

   Kicsi idő elteltével Shai pirossabb arccal jött vissza.Intette,hogy kövessem.Mentem is utána,jól esne a friss levegő nekem is.

Kiértünk a nagy embertömegből,már furcsa a rémisztő csend az utcában.

-Kate keresett.Megérkezett a főnök,és sürgősen akar velem beszélni a munka meg az ilyenekről.Az a gond,hogy ez egy munkahely,és muszáj most odamenjek.Kérlek ne haragudj,hogy elrontottam az estédet.Sajnálom. -mondta,olyan nagy szomorúsággal,hogy csodálkozok,hogy nem sírta el magát.

-Dehogy hargszom.Ezt a cseppet is amit buliztunk elég volt.És a munka az munka. Amúgy is elfáradtam.

-Csak nem ittunk semmi erőset. Ez eléggé bánt.

-Majd ha hazaérünk iszunk,ezzel lezárva ezt a napot,mit szólsz? -ismét jobbnál jobb ötletek segítenek Shai-nek,hála nekem.

-Ez briliáns ötlet.Hogy te milyen okos vagy! -mondta,nagy elismerést szerezve nekem.Ez nagyon jól esett.

-Akkor találkozunk otthon.Most menj,nehogy elkéss.

-Te nem jössz? -láttam az arcán a meglepődést.

-Nem.Egy kicsit még körülnézek a város ezen részén.Meg kellene ismerjem,és jó lenne néhány élelmiszert is venni,mert nem lesz amit enni.

-Ez jó ötlet.De el fogsz tudni igazodni?

-Igen,azt hiszem. -mondtam bizonytalanul.

-Rendben.Majd szólj ha hazaértél,jó? -láttam,hogy még most is félt engem.Én sem vagyok a legbiztosabb magamban.

-Oké.Szia.

-Szia.- s ezzel elsietett a távoli messzeségbe.

                                      * * *

   Én is elindultam a város szíve fele.A központ nagyon vonzza a turista szívet,ez tény.

   Üzletek,járókelők,kutya sétáltató emeberek,divattervezők mindenhol.

Minden üzletben minimum egy ember vásárol,maximum nagyon sokan.

A sok embert látva,megint a bulizó helység jutott eszembe,hangos zene nélkül.

   Tátom a számat,hogy mi táska,kabát,ékszer,cipő van egyes üzletekben.Majd egyszer ide jövök,s bevásárolok.

Most élelmiszer üzletet keresek.Csak hol vannak? Egyet sem látok.

  Betérek egy másik üzletbe,ahol megkapom a kérdésemre a választ: ITT.

Be is megyek az elsőbe.Itt is rengeteg ember válogat,cseverészik,számol,pakol és fizet.Mindenkinek a kosara tele van.

Én is elveszek néhány fontosabb dolgot,mint például tojást,kenyeret,húst,vajat,na meg krumplit.

   Beállok a sorba.Elég sok várakozás után,rakni kezdem a a szalagra terméketeket.Felénél tartok,amikor oriási nagy ricsaj zavarja meg a folyamatot.

   Feketébe öltözott két álarcos férfi fegyverét tartotta a kasszásra.A kasszába levő pénzt kérték.A kasszás hölgy,mintha sokkot kapott volna csak állt.Csak a férfiakat nézte,én meg álltam a kassza mellett.Mi mást tehetnék.

  

   A többi ember síkitani kezdett,rohangálni és menekülni próbált, de az egyik férfi odament a tömeghez és egyet lőtt a plafonba.Mindenki hasra kuporodott,mentve magát.Én is erre készültem,de egy erős kar megrántott,másik kezével a szájamhoz tette a kezét és súgni kezdett a fülembe.

-Meg se moccantsz,vagy végig fogod nézni,ahogy mindenkit lelövök,s majd te is követed őket a túlvilágra,megértetted?  -reszelős hangja amúgy is rémisztő volt,de az még jobban,hogy a fegyvert a halántékomhoz tartotta.Hideg fém ért a fejemhez.

   A kasszás már rakni kezdte egy zsákba a pénzt,közben én voltam a túsz.Bármelyik percben megölhetnek,csak ez járt a fejemben.

   Majd,egy magas,izmos férfi került elő a tömegből.Eddig nem láttam,biztos elbújt valahova.Kezét előre tartotta ,fekete fegyvert szorongatott.Célzott,amjd lőtt.Hangos lővszerhang keletkezett az üzletben.Közben bíztam,hogy nem engem talált el a golyó.