Minden más szemmel 8.Fejezet

Megint egy olvasnivaló,így estefelére
Imádtam ezt a részt írni.És most megjelent az a személy is,akit már régóta vártok.Remélem nem csalódtok bennem a körülírásában.
Ami azt illeti,mikor befejeztem ezt a részt,aznap éjszaka róla álmodtam.
Attól félek,hogyha ilyen sokszor fogom dicsérni (pedig az a szándékom),akkor mégjobban beleszeretek.De ez az én bajom. XD
Jó olvasást! Puszi. <44
És várom a megjegyzéseket továbbra is.

8.Fejezet

    Szó szerint megfagyott a vér az ereimben.Mintha vérátömlesztést végeztek volna abban a néhány percben.

   Még mindig ott állok,a kassza mellett.Az izmos férfi pedig még most is a fegyverét tartja,majdnem felém.

   Lelassult az idő.A fegyver durranása után,mégha nem is talált el a golyó hátraesem,hisz a maszkos férfi olyan erővel fogott,hogy nem tudtam kiszabadulni.Legalább puhára zuhantam.

  A földön voltam,mikor hallottam még egy lövést.Ez a másik maszkos férfinek volt küldve. Ő is megkapta.

   Néhány pillanatig a plafont figyelem,kell némi perc mire rájövök,hogy egy rablón fekszem,és jó lenne felkelni róla.

  

  Majd egy borostás arcú,mogyoróbarna szemű férfi arca lopózott a látókörömbe.Látszott rajta,hogy ő is megijedt.Az izmos férfi,aki megmentett.

-Jól van,kisasszony? -kicsit mosódottan észleltem az arcát,de a szemét tisztán láttam.Gyönyörű volt.

- Én... jól. -vagyis mégsem,mert mikor felülök szédülni kezdek,és nem foghatom az italra,mert nem is ittam. Valami tényleg nincs rendben.

-Hadd segítsek. Fel tud állni? Azért kérdem,hogy ne boldogítsa tovább ezt a szemetet azzal hogy rajta ül.Remélem érti,hogy csak segíteni akarok. -egy félmosoly kiséretében megfogja a bal karomat és próbál felhúzni,de sajnos nem sikerül,mert én felszisszenek.

  Mikor látja,hogy gond van,segít visszaülni és elengedi a karom.Nagyon fáj. Nyilaldosik a bal karom.Már a nagy fájdalomtól tompán hallom a hangokat és a beszédet.

-Maga vérzik.Hívom az orvost. -és már vette a telefont,de én a másik kezemmel elkaptam a férfi kezét,amelyben tartotta a telefont.

-Kérem ne.Nem olyan vészes.Egy kis krém és meg is van gyógyulva.Köszönöm,hogy fáradozik.

-Biztos benne? -látszik,hogy ideges.Végülis ő lött,de megmentett.Figyelni kezdem.Fiatalnak tűnik,de idősebb nálam,bár nem sokkal.

-Igen,de most már fel szeretnék innen állni.Igaza van,nem szeretnék boldogítani egy rablót,aki meg akart ölni. -és én is mosolyogni kezdtem.

-Akkor ,fogja meg a vállam,és én felhúzom,rendben? -a szemöldökét felhúzta,és kimeredtek barna szemei.Kérdőn nézett rám,de én még most is őt figyeltem.Megbabonázott.

Most ha álom lenne,soha nem ébrednék fel.Majd eszembe jut,hogy túl sokáig bámulom,s jó lenne felállni.

-Rendben. -már annyira zúgott és tompán sűvített a fülem,hogy a saját hangomat is ismeretlenként hallottam.

  Ezzel lehajolt,én pedig megfogtam a vállát,ami olyan széles és izmos volt,hogy alig tudtam megkapaszkodni benne.Erre ő a térdeim alá nyúl és felnyalábolt.A karjai közt voltam,mint egy kisgyerek.Széles mellkasának döltem,biztos a vérveszteség miatt.Túl gyenge vagyok.

  Ezútán ott kuporodtam a karjaiban,és nem láttam esélyét,hogy le szeretne rakni.Sőt.

   Járkálni kezd velem az üzlet azon részén,ahol történt volna a rablás.

Hömpölygok a levegőben,csupán csak két erős kar tart a föld felszín felett.Megtudnám szokni ezt az érzést.

Bár kényelmetlenül is érzem magam.Így dühös tekintetet tettettem és ráripakodtam a férfira.

-Nem erről volt szó.Csak fel kellett volna álljak,nem hordozni az öledben.Kérlek tegyél le!   -parancsoltam és közben bíztam,hogy olyan nagyfejű mint én és maradhatok még itt,a karjaiban.Ez volt minden vágyam.

-Egyszer nézz magadra.Olyan vagy,mint egy vizihulla.S ha leteszlek,úgyis fel kéne még egyszer vegyelek.Tudod sporolós ember vagyok.Na meg,mióta tegezel? Az elébb még „ön” -t használtál. Már bátrabb lettél?-mosolyodott el.

   

  Tudta,hogy sarokba szorított.Makacs,mint az öszvér,de hát én is ilyen vagyok.Amit akarok azt megcsinálom.

  Látszott rajta,hogy büszke magára,hogy egy szerencsétlen lányt hordozhat a karjában.Az a gond,hogy még egy egyszerű szék sincs az üzletben.Kezdem úgy érezni magam,mint egy ovódás,aki nem akarja elengedni az anyukáját.

-Én..Én csak nem számítottam,hogy felkapsz,mint egy zsákot.S amúgy is olyan közvetlen vagy.Muszáj alkalmazkodjak.

-Mint egy zsákot? Ez különös.Sok lány lenne a helyedben. -S ekkor elröhogte magát,persze én vele együtt nevettem.

  

  Ekkor láttam meg hófehér fogait,na meg a ráncolt homlokát.Mellkasának dölve,alulról is nayon férfiasan nézett ki.De a legfurább mégis az ádámcsutkája volt.Soha nem láttam ilyen nagyot,pedig sok embert ismerek.

Így nézhet ki egy igazi férfi.

  Már elterjedt a hír a város ezen részén.

A mentősök,tűzoltók,rendőrök mind itt vannak.Persze újságírok hada állt a kijáratnál.Mindenről fényképeket készítettek,még rólunk is. S még most is a férfi ölében vagyok.Ez remek.

  Az emberek körénk gyültek.Mindenki kíváncsi rám,hogy esett-e valami bajom.Szerencsére egy golyó surolással megúsztam.

  Két doktor érkezett segíteni nekem.Nagyon megnyugodtak,hogy csak ennyi a sérülésem,és hogy nem súlyos.A férfi segített ráülni a hordágyra,majd elsietett.Nem hiszem,hogy szó nélkül távozna,de minden kiderülhet.

  A két doktor fertötlenítette a sebemet,majd bekötözték.Szerintük nagy szerencsém volt.Erre én is rájöttem.Hanem nem lennék itt,Chikágóban.

  A két doktor be szeretett volna vinni egy ellenörzésre a korházba,de én nem fogadtam el.Otthon lesz a legjobb.

   Közben a két orvos vizsgálni kezdte a két rablót,akikről kiderült,hogy már régóta körözik.

  A rendőrök kihallgatták azt a férfit aki segített nekem.Még a nevét sem tudom.Közben percenként készülnek a fotók róla,meg rólam.A nap hősének neveznek minket.Állitólag azért,mert látszott rajtam,hogy nem félek a maszkos emberektől,és hogy ahhoz képest bátran viselkedtem.Persze ezen meglepődtem,de egyebet úgysem mondhatok erre.

Na meg a férfi,aki két lövéssel megmentett több száz embert.Ő inkább az igazi hős.

  Úgy látom nem kerül bajba,hogy fegyvert használt,végülis megmentett több száz emberi életet.

  Messzebb ülök,de attól még látom.Magas,irtó széles háta van.Most vettem észre,hogy biztos sportol valami küzdősport féleséget,mert a karjai iszonyatosan izmosak.Tiszta izom és csoda.

  Láttam már életemben izmos,magas és szép arcú férfit,de csak külön-külön.Egy személyben sosem.És most ő mentett meg.Ez valami Isteni sugallat? Jelent ez valamit?

  Egy egyszerű fekete farmerban meg egy kékes ingben áll a rendőrrel szemben.És napszeműveget hordott,mert a ingjébe van akasztva.Haja csak úgy egyszerűén rövid,bár néhány kósza tincs még férfiassá teszi.Bámulatos.

  Miközben nézem,befejezték a megbeszélést a rendőrrel.És jön felém.

Erre ideges kezdek lenni.Sosem járt át ilyen érzés.Mintha a gyomorsavam felgyült volna és nem tudnék mit ellene tenni.

-Na kisasszony,jobban van? Mit mondtak az orvosok? -kérdezte,s közben elvett egy széket ,amit a doktorok hoztak és mellém ült.Nagyon rendes ez a srác.

-Kisasszony? Ez meg milyen megszólítás? Nem a középkorban vagyunk. -msolyodom el,de közben lehajtom a fejem.Nem bírom vele a szemkontaktust.

-Próbálok udvarias lenni.Nincs értelme? Ennyire reménytelen vagyok? -savanyodott el.

-Nem.Maradhat,de nem vagyok annyira öreg,hogy így beszéljek valakivel.

-Hát az is igaz. Be sem mutatkoztam.Theo vagyok. -nyújtotta a jobb kezét,mire én a bal kezemet nyújtottam.Erős,magabiztos és udvarias kézfogása volt.Kell legyen valami hibája? Nem lehet tökéletes.

-Én meg Sue.Köszönöm,hogy megmentettél.Tartozom neked.

-Igen tartozol.Elég sokkal.Ha lelőlek börtönbe is zárhattak volna,de így hős lettem. -megint az a mosoly,amitől el lehet ájulni.Hogy csinálja?

-Ennyi.Nem lett nagyobb bajom,így hős lettél.Ez az igazi szerencse.

-Szerintem meg az szerencse,hogy itt vásároltam.

-Na az tényleg nagy szerencse. Bár ha lett volna egy kis időm,ésn is elbántam volna velük. -mondta humorosam,csakhogy sértegessem.De persze érti a humort.

- Kicsit sokat képzelsz magadról.Olyan  vagy, mint én. -mondta,de látszott a barna szemeiben,hogy őszintén mondja.

Felfedezte az egyik tulajdonságomat,amiről én is tudok.Jó megfigyelő.

-Sokszor mondták.Kösz,hogy emlékeztetsz.

-Nekem is annyiszor vágták a fejemhez. -és erre mindketten megint nevetni kezdünk.Ilyen helyzetben is tudunk pozitív dolgokon beszélni.Valami nagyon vibrál közöttünk.

  Hirtelen megnézem az órámat.Hajnali kettő.Már rég otthon kéne legyek.

-Valahova időbe kell elérj? -kérdezi kíváncsian.

-Jó lenne haza menni egy ilyen nap után. -fáradt sóhaj kiséretében szólaltam meg.

-Igaz,nagyon jól esne egy zuhany.De nem tudnánk még valahol egyet dumálni? Végülis tartozol nekem.Meghívhatnál egy reggeli kávéra,mit szólsz? - erre hahotázás tör fel belőlem.Vicces volt és udvarias.Na meg,ő ajánlotta fel,így biztos szimpatikus vagyok.Ez nagyon jól esett.

-Ám legyen. Nem szeretem,ha valakinek tartozok. -mondom a legkomolyabban,ahogyan csak tudom.

-De én csak bolondkodtam.Nem muszáj,ha nem akarod.Tényleg.Én megértem,hogy nem akarsz egy kávét meginni egy fiúval aki tegnap este lőtt egy psztollyal,pedig csak fél éve tanulja,hogyan is kell használni.

Megint nevetni kezdek,bár most egyedül Beugrattam.

-Csak bolondkodok.Nekem is van kedvem hozzá. -erre Theo is nevetni kezd. -De miért tanulod egy fél éve a fegyver használatát? Katona akarsz lenni?

-Jaj,én nem.Pedig jó dolog,csak nem olyan fából faragtak.Sajnos ezt nem mondhatom el.Aláírtam egy titoktartási nyilatkozatot.Remélem megértesz.

-Persze.Én is írtam alá ilyeneket.Semmi gond.Most ha megbocsátasz,haza szeretnék menni.

  Ezt a nyilatkozatot akkor írtam alá,amikor megérkeztünk a hálóautókba Shai-el. Nagyon sok mindent kell titokban tartani. Ebben a percben ez zavar,hogy nem mondhatok magamról túl sokat.

De ő sem tud  a mostani munkájáról beszélni,szóval édes mindegy.

-Haza kisérjelek? Van időm.

-Az a gond,hogy én is titoktartási nylatkozatot írtam alá,amelyben az is benne van,hogy civil személy nem tudhatja,hogy hol lakom.

-Oké.Akkor kvittek vagyunk. Holnap reggel itt,10 körül?

-Rendben.Szia.További jó éjszakát.- s én már elindultam a haza vezető út fele.

-Neked is.Szia.És vigyázz magadra. -mondta,mintha én lennék az egyetlen ember a földön.Olyan jó érzés,hogy érek valakinek ennyit.

Majd eltünni kényszerültem a sűrű sötétségbe.

10 perc séta után hazaértem.Shai már aludt,gondoltam,mert a lámpák nem égnek a hálóautójában.

Így zuhanyozás után,bebújtam a pihe-puha ágyamba,persze újra kötöttem a sebet a karomon,és aludni próbáltam.

De nem ment.

Mind Theo járt a fejemben,a szép mogyoróbarna szemei,a borostás, arca,az izmos és széles válla,a magassága,a humora, a vastagabb szájpréme,az udvariassága,a kedvessége,minden ami őt alkotja és benne lakozik.Olyan tökéletes.Köszönöm,hogy találkozhattam veled.