Zombi apokalipszisben.3.Rész

Itt van a következő rész.Annyira élveztem írni.És már én is hiányoltam az akciót,na meg Négyes humorát,amit próbáltam megjeleníteni.Remélem sikerült.
Nagyon-nagyon várom a megjegyzéseket.Puszi!! <44

3.Fejezet

Négyes szemszöge

  Álcázva sétálok a közeli faluba.Elég régóta megyek,s közben Trisre gondolok,és a kapcsolatunkra.Végülis minket egymásnak teremtett a sors.

  

  Szerencsétlenekként Bátrak lettünk,s köztük is a legjobbak.Ez nem véletlen.Majd szörnyű harcokat vívtunk először a Műveltekkel,majd a Kormánnyal.

  

  De szerencsére el tudtunk jönni onnan,hála Caleb-nek aki segített a műszaki dolgokat elintéznie,hanem még most is ott ülnénk,s néznénk,ahogy megölik egymást az emberek.Ez nem a mi gyomrunknak való.

  Lehet,hogy elszaladtunk,és ez a gyávaság jele,de legalább meghalt David,így romba dölt az egész terve

   A kis faluban vagyok,ami nem is kicsike,inkább egy kisebbecske városra hasonlít.De ez érthető,hisz Chikágóhoz képest tényleg kisebb.

  A főutcán haladok,keresve egy boltot.Közben mindenki megnéz,hogy mi a fenéért van rajtam egy csuklyás kabát.

 Őszintén szólva én is mindenkit aki velem szembe jön.alaposan megfigyelek.Hölgyek szoknyában és ünnepies ruhákban sétálgatnak az utcán a férjük mellett,akik szikár,sovány testalkatúak,vagyis nem olyanok,mint én és ez zavar.

  

 Közben el-el bóbiskolok,hogy Trist én soha nem láttam szoknyában,pedig karcsú dereka,és formás alakja ezt kívánná.Persze egy harcos lányt nem is lehetne rávenni,hogy szoknyát vegyen fel,akár egy napra is.Ez lehetetlen.

  

 Egy üzletbe be is mentem,sok élelmiszert vásároltam,Mindent ami szükséges,és ami több idejig eláll.

  

  Indulok haza,ahol Tris már vár,őszine szeretettel.Mindig meg tud lepni,hogy milyen érzéki és bátor tud lenni egyszerre.

   

  Hirtelen fájdalom erősödött a jobb karomban.Égni,pezsegni kezdett,mint a szénsavas víz.Elvesztettem az egyensúlyom,arccal előre este,de szerencsére a kezeim reflexből megtartották a testem,így nem estem pofára.

   

  Majd erőt véve magamon fel akartam állni,de még egy ütés talált el a bal lábamon,de összeszorítottam a fogam és szembe álltam az ellenfelemmel.Ki lehet az?

   Egy magas,aránylag testes fiatalember egy vascsővel a kezében áll velem szemtől-szembe.

  -Mi a fene? Mi bajod van? -kérdeztem a férfit a nálam jól ismert 

udvariassággal,vagyis gorombán.

  Erre ő válaszul ismét suhintani kezdte felém a csővet,de most gyorsabb voltam,jobb kezemmel megfogtama levegőben a csővet,és kitéptem a kezéből a támadó eszközt,majd arrébb dobtam.

  

  Most már fegyver nélkül,szerencsétlenül áll előttem.Úgy néz ki,hogy meglepődött,hogy én is tudok önvédelmet.Az élet tartogat meglepetéseket.

   

  Ismét támadás áldozata lettem,két kar iszonyú nagy erővel fogva tart .Szó szerint rám ugrott,mint egy szöcske,és ki akar zökkenteni az álláspontomból.Most már mérges lettem.

   Egy erős,de magabiztos mozdulattal a fejemen átrevítve előttem a földre zuhant a hátba támadóm.Egy vékony srác,aki nem bír magával,egy féreg.

  Úgy próbálok helyezkedni,hogy egyszerre tudjam figyelni a két támadómat.

-Mi bajotok van velem? Hmm? Vagy csak ez egy szokás?

-Új vagy itt! Egy betolakodó vagy,és veszélyes. -mondta a vékonyabb srác gőgősen,mintha ő lenne itt az úr.

-Igen,új vagyok,de csak vásárolok,és el is mentem innen.Csak élelemre van szükségem,és mindig ki is fizettem.

-Akkor miért hordasz csuklyát,meg kabátot.Na vajon miért? -s közben a karomra muattak -Mutasd magad,vedd le a kabátodat! -paracsolták.

-Nem loptam semmi! És mi bajotok van a kabátommal.Én így öltözködöm.Hagyjatok már! -s ezzel és eltoltam őket az utamból,erre mindketten rám ugrottam,de így is le tudtam őket dobni a földre.  

  .Felkapva a csomagomat,amit elejtettem,próbáltam szaladni a városka kivezető kapújához,amikor…

-Állj vagy lövök! -kiáltotta egy érces hangú fiatalember.Már megint mi a baj?

  Lassan hátrafordultam és egy magas,izmos,öregebb korosztályú férfit pillantottam meg,kezében egy gépfegyverrel.

-Lám,lám.Látogató érkezett a városunkba.Mit keresel itt? Mi van a zacskódban? Miért viselsz csukját?

- Lassabban,ha kérhetem.Nem messze lakom innen,a zacskómban csak élelem van,mert valamit mégis kell enni.A csuklyám családi hagyomány.

-Az elébb nem is ezt mondtad! Hazudsz! -kiáltott rám a magas férfi a földről.Ők ketten még most is a földön síránkoznak a népnek,akik eddigre körbevették a főtért.Én lettem a főszereplő,ez szuper.

-Ez az igazság,csak nem gondoltam,hogy ez ilyen fontos.

-Minden fontos.Most pedig vedd le a kabátodat! -parancsolt rám a fegyveres férfi,intve nekem.

  Én pedig,más lehetőséget nem is keresve gombolom a kabátomat.Mikor lecsúszik rólam,hideg levegő kezdte morzsolgatni a bőrőm.Hidegrázás fogott el,de nem panaszkodhatok egyfolytában.

  Közben körbe pillantok a népen,ahol a fiatal hölgyek mind elvörösödve néznek,mintha én lennék az első férfi akit életükben láttak.Erre én is kiszolgáltatottnak érzem magam.

  Most ha itt lenne Tris,az összes fiatal lányt megverné.De most nincs itt.Vajon ő jól van-e?

    

  A férfi közelebb lépett hozzám,a karomat és a nyakamat kezdte el figyelni? Azt hiszi rühös vagyok,vagy mi baja van?

-Kérlek,tennél néhány lépést jobbra,majd balra.

Meg is teszem,majd valamiféle megkönnyebbülést veszek észre az arcán.

-Ez most mire volt jó? -kérdezem értetlenül,egy sóhaj keretében.

-Csak azért,mert féltünk,hogy megharapott egy zombi,és be fogod hozni ide a vírust.És ezt nem engedhetjük meg.

-Akkor miért nem ezzel kezdték? -vetem fel a problémát.

-Mert az is benne van a pakliban,hogy menteni szeretnéd a bőrőd,és hazudnál nekünk,Sőt nem is ismerünk.

-Én nem olyan vagyok.De most már tudják,hogy semmi bajom.Mehetek?

-Miért sietsz ennyire? Jó lenne,ha egyet beszélgetnénk.Meg szeretnélek ismerni.Jót tenne a városnak ilyen izmos,erős harcos,mint te vagy.

-Csak én sietek haza.Elég rég itt vagyok,hála önöknek.A viszont látásra! -és ezzel megfordultam a csomagommal a kapu fele.

-Nem mész te sehova! Itt maradsz! -kiáltott a fegyveres férfi.

  Hátrafordultam,hogy megkérdezzem,mi baja van már megint,de erre egy lövés hangzott el.

  Magamra pillantok,hogy vajon én voltam-e a célpont,de szerencsére nem.Előttem a fegyveres férfi térdre rogyott,szemei kitágultam.A nép örjöngeni kezdett,mindenki szaladt,ahová csak tudott.

Majd egy integető kézre figyeltem.Chris volt az.

  Gyorsan a csomagommal oda szaladtam.Egy ház mellett állt,várva a tökéletes pillanatott.Gépfegyvert tartott a kezében.Ő mentett meg.

-Köszönöm. -szóltam hozzá,miközben ő az embereket nézte,hogy ki lesz a következő célpont.

-Szerencsém volt.Mert nem tudok pontosan lőni,de most sikerült.

  Erre rámosolyodtam,hisz nem mindenki olyan,hogy fegyverrel kelljen élnie egy életen át.

  Én is kipillantottam a ház mögül,és a kapunál,olyan dolgot láttam,hogy a szívem elfelejtett verni,levegő a tüdömben maradt és csak bámultam előre.

  Zombik jöttek százával a város fele.Az első sor,már bent volt a város főterén,mikor leeresztették a vaskapukat,elvárva a várost a külvilágtól.Néhány férfi támadni kezdte a zombikat,de kevesen voltak.

-Most megúsztad,de ezt meg fogod-e? -és mutatott a zombikra a fegyverével.