Fogadjátok nagy szeretettel! :3
És a megjegyzéseket továbbra is várom.Puszi :3
5.Rész
Négyes
szemszöge
Fel
sem fogom mi történik velem.Csak zuhanok és zuhanok.Semmibe se
ütközök,ami elég fura.
Hideg
szél csapja végtagjaimat.Nem valami jó érzés.
Majd
nagy fájdalom a hátamnál.Legalább földet értem.De hol vagyok?
Az
első percekben észreveszem,hogy tényleg egy pincébe
kerültem,nedvesség és pára egyaránt bizseregteti a tüdőmet.
Egy
pincében a ház alatt,amit Chris mondott.Tényleg Chris! Becsapott
az a gazember! Azért mondta,hogy én menjek elsőnek.Miért vagyok
ilyen naiv és hü….
Majd
egy nagy durranás szakította félbe a szitkozódásomat.Porfelhő
keletkezett,ezért a kezemmel legyeztem el a por legjavát.
Majd,mikor
egy kicsit eloszlott a porfelhő,megláttam Christ-t.
Mintha
Isteni sóhajra jött volna.És én még azt hittem csapdába
csalt.Látszik,hogy apám neveltetése és a sok trauma után így
állok a dolgokhoz.
-Szevasz
pajti! -kiáltott rám Chris,majd közeledni kezdett hozzám.Arcán
fülig érő mosoly húzódott.
-Szevasz.Miért
nem mondtad,hogy zuhanni fogunk? Tudod jól,hogy téliszonyos vagyok.
-igen,ezt akkor mondtam el neki,amikor szövetséget kötöttünk.
Néhány
fontosabb dolgot el kellett mondani magunkról.De Tris és a
családom,az csak rám tartózik.De van egy olyan sejtésem,hogy
Chrisnek be kell mutassam a szerelmemet,pedig nem akartam,de az élet
nem kívánságműsor.
-Éppen
azért nem mondtam el.Ha hirtelen ér a dolog nem olyan
félelmetes.Tapasztaltam,és gondoltam hátha rajtad is segít. -ebbe
van valami.Végülis így visszagondolva meg sem tudtam gondolni,hogy
hol vagyok,mi történik velem.Tényleg bevált Chris terve.
-Azt hiszem segített.Köszi.És bocs,hogy lehordtalak,csak sok emberben
csalódtam életemben. -majd egyszer megtudja,csak nem ez a legjobb
pillanat arra,hogy elmondjam az egész életem történetét.Majd ha
otthon leszek,Trissel elmondjuk.Ő sokkal jobb mesélő,mint én.
-Én
is.És semmi gond.Tudom milyen. Például kikben csalódtál? -lépett
hozzám egy lépést közelebb,mutatva,hogy nagyon is kiváncsi az én
életemre,
-Sok
emberben,de majd megtudod.Most merre kell innen menni?
-Oké.Jól
rejted ezt a dolgot.Na mindegy,Gyere utánam.
A
fény csak abban a térségben volt,ahol jöttünk.Csak az ajtón
keresztül jött némi fény,de ez rajtunk nem segít sokat.
Chris
elindult a legsötétebb alagút felé.Azt hiszi van itt villany? Mi
lesz tovább?
Majd
megállt,zsákját ledobta,és kutatni kezdett.Két zseblámpát
halászott ki a zsákból.Tud ő valamit,gondoltam.
Kezembe
nyomott egy lámpát,majd indult is a sötét alagút fele.Szó
nélkül cselekedett.Meg sem tudtam köszönni.Vajon megsértettem?
Csak én lehetek ilyen goromba,szóval lehetséges.
Már
elég sokat haladtunk az alagútban,ahol
pára,kövek,nedvesség,elkorhadt fadarabok jellemezték ezt az
útszakaszt.
Chris
3 méterrel előbb volt mint én.Úgy szedte a lábát,mintha az
élete függne attól.
-Hé,Chris!
Sajnálom,hogy nem mondtam el.De nem szeretnék neki kezdeni egy
ilyen halálhivogató helyen.Inkább valami nyugott helyen szeretném
ezt megvitatni.Sajnálom. -hangom úgy csengett ebben a végtelen
hosszú alagútba,hogy ha valaki a nyílásnál állna,értené
minden szavamat.
-Tessék?
-fordult velem szembe.Arca vöröses,könnybe lábadt szemei
vérmesek.Sír.
-Chris,jól
vagy? -megszakad a szívem.Ezért nem szólt egy szót sem…
-Ne
butáskodj.Ez -mutatott az arcára -nem miattad van.Hanem miatta.
-és mutatott a földre.
Fényt
fordítottam arra az irányba és egy csontvázat láttam egy kőre
fektetve.
Gyomorgörcs,hányinger
társult.De muszáj kibírjam.
Gyorsan
Chrisre nézek.Aki mindjárt összeomlik.Már-már hisztérikusan
sír.
Hozzá megyek,és megölelem.Férfias,erőt adó ölelést
szerettem volna,de nem sikerült.Gyenge,szeretetteljes és majdnem
nőies ölelés volt.Majdnem én is sírni kezdtem.
Trisért,apámért,Chikágóért,a bátrakért,anyámért,az
emberekért.Ez nem igazság.
Majd
elhúzodott tőlem.Szemét megtörülte.Mesélni kezdett.
-Ő
Lucy.Az első és egyetlen szerelmem. Már készültünk az
esküvőre.Romantikus napot szerettünk volna tartani egy
tisztáson.Olyan jó hangulat volt.Az az utolsó jó emlékem.
Enni
kezdtük a szendicseket,amikor 3 zombi közeledett felénk.Lucy
síkitani kezdett,így hangra még jobban közeledtek hozzánk.A
vajazó késemet beleszúrtam a szívébe.Akkor még nem tudtam,hogy
a fejet kell megtámadni.Két zombi rám támadt.Valahogy le tudtam
őket rázni.Majd a késemmel körülszurkáltam a feje
környékét.Majd mikor végeztem Lucyt kerestem.Csak a nevét
kiáltoztam.Majd megláttam a földön….zombi harapással a
nyakán.Nem akartam elveszíteni.Nagyon szerettem,így elhoztam
ide.Itt éltünk addig,amíg….nem végzett saját magával.Nem
akart zombi lenni,inkább a halált választotta. Ez az ő
tiszteletére van készítve. -majd közelebb ment Lucyhoz,és sírni
kezdett.
Ez
borzalmas.De egyben gyönyörű,hisz ez az igaz szerelem.
Én
is megtenném ezt Trisért 100-szor is.Túlságosan
szeretem.Ohh...Tris.Miért nem vagy velem.Akkor sokkal nyugodtabb
lennék.
-Chris…..Annyira
sajnálom.Én nem tudom milyen nyugtató szavakat mondhatnék,mert
ezt tényleg borzalmas.Részvétem.
Csendben
nézem,ahogy sír.Erőtlenül,elhagyatottan,egyedül.Ezt az érzést
nem kívánom senkinek.
Majd
feláll,megtörli az arcát,és rám néz.Rosszul néz ki.
-Ne
sajnálkozz.Inkább segíts,hogy tudjak tovább élni,még ha ő itt
lesz a szívemben,örökké. Segítesz nekem? Bízhatok benned? -s a
két kezét a mellkasa bal felére rakta,a szívére.
-Persze,hogy
bízhatsz. Gyere ide. -s léptem hozzá.
Ismét
megöleltem,de ő erőtlenül hullott a kezeim közé,mint Tris,ha
tényleg támaszra van szüksége.Most rajta kell segítsek.
-Most
jó lenne menni.Ideje haza menni,nem gondolod? -kérdeztem
Christ,közben megtörve a körénk kerekedett csendet.
-De.Menjünk.Csak
elbucsúztam tőle,mert soha többé nem fogom látni.Tudom.
-Ezt
honnan veszed?
-Mert
ha egy rakás zombi megszáll egy várost,akkor ott semmi sem
marad,csak por és hamu.
-Akkor
siessünk,mert nem szeretnék én is a por és hamu közé
keveredni,jó?
-Menjünk.
-ezt pedig mosolyogva mondta.
Akkor induljon a “segíts Lucy felejtésében” akció.
Majd elindultunk futva az alagút kijárata felé,követve a fényt,ami beáramlott a nyílásból.
** *
Egy kis futás után kiértünk a sötétség romjai közül,ahol volt dráma,sírás és öröm. Zöld fák,kék ég várt odakint.Milyen gyönyörű,hogy a természet még él,de az ember már nem sokáig…
Ennél a gondolatnál maradtam még jó sok ideig,mikor valami furát éreztem a vállamon.Mintha valaki veregetné a vállam.
-Chris,fejezd be! Mi a gond? -kérdeztem nyugodtan.
-Tessék? Semmi.Honnan veszed,hogy gond van.
-Onnan,hogy veregeted a -s megfordultam -a vállam.
Nem Chris volt,hanem egy ocsmány,koszos,fogatlan zombi,aki próbált utolérni,de az én nagy lépteimmel szemben nehezen veheti fel a versenyt.
Ezt mindig szóvá tette Tris is,hogy túl nagyokat lépek,és hogy próbáljam formálni a menésemet.Most örülök,hogy ezt az ajánlatot visszautasítottam.
A halállal állok szemtől-szembe.Már támadásba lendült a zombi,én pedig még csak a tőrömért nyúlok.De egy pillantás és volt zombi,nincs zombi.
Elnyelte a föld,vagy mi?
Lenézek a földre,ahol Christ látom a zombin fekve verekedni a zombival.Többet én sem dicsekedek,hogy régebb Bátor voltam.Soha többet.
Segitek Chrisnek egy tőr szúrással, a zombi agyába.Túl gusztustalan,de ez az egyetlen megoldás.
-Köszönöm Chris.Hálás vagyok.Most én fekhetnék a zombi helyén,ha ne legyél itt.Köszönöm.
-Én is köszönöm.És most már kvittek vagyunk.
-Igen,kvittek vagyunk.
És szaladtunk tovább,a hazafele vezető úton,Trishez.
* * *
Szó szerint meghűl a vér az ereimben,amikor nyitva találom a kapunkat.Tris sosem hagyja így.Tulságosan rendmániás.
Chrissel nem is foglalkozva szaladok a házhoz.De csak gazt látok,pedig pont ezeket akarta kitakarítani.Mi történhetett itt?
-Tris! Tris,hol vagy? -kiáltom a leghangosabban,ahogy tudom.
Semmi válasz.Valami nincs rendben.Szaladok a kertbe.Messze látok két személyt,az egy fekszik,a másik mellett gugol.
Édes Istenem.Tris.
Minthogy kiáltanék,hogy megtudjam Tris gugol,hangtalanul szaladok hozzájuk.
De az az egy cseppnyi remény és elszállt a testemből.Tris feküdt ott elhagyatottan,élettelenül.Még így is gyönyörű volt.
A szőke fürtök,vékony teste csak úgyszétterült a fűben.
Letérdeltem melléje,miközben észre sem vettem,hogy könnyek csorognak az arcomon.Megtörültem az arcom,majd a fejét az ölembe raktam,úgy mint minden reggel,amikor még nem ébredt fel,és csodáltam a nyugodt arcát.
Valamilyen úton-módon erőt akart adni neki.Így megfogtam a felőlem eső kezét,és morzsolgatni kezdtem.Játszottam vele,ahogy most Tris mondaná.
Nem bírom tovább.Ezt nem.Ezt nem bírom ki.
Sírás,hisztérikus rohamon kaptam magam,majd,hogy megnyugodjak egy puszit nyomtam a szájára.
Tris szemszöge
A semmibe,a végtelenbe vagyok.Csak úgy lebegek.Semmi sem az aminek látszik.Minden olyan fekete,szürke és fehér.
Nincs semmi ami félbe szakítaná ezt?
Majd valami furát éreztem a kezemen.Nedves,meleg,erőst kezet,ami játszik a bőrömön.Most pedig dobol.Így szokott nyugtatni.Ő Négyes.
Majd pedig egy csodálatos érzést az arcomon,aminek nem tudok rájönni,hogy mi volt,de gyönyörű.
Kezd alalulni a sztori. :D furcsa volt, amikor Chris elkezdett sírni. Felnéztem a telefonom képernyőjéről ilyen "mi van?!" képpel :D aztán amilor megtudtam az okát.... :'( meg a vége... :'( ugye nem ölted meg Trist? Meghalok!! No, persze Tobias a kedvenc, de ha neki fáj Tris elvesztése, akkor nekem is :D
VálaszTörlésKét jó tanács: ne használj szleng-nyelvet! (Pl. "Asszem") nem bántásból, én is szoktam írni, de csak amikor chatelek. :) szóval az írásba ne tegyél ilyeneket ;)
A másik tanács az, ha elkezdesz majd egy másik sztorit, akkor előre írj meg egy pár fejezetet és majd csak utána kezdd el felrakosgatni! ;) így nem kell azon paráznod, hogy " jesszus, nem leszek kész xy időpontra!" ;)
Csak így tovább, puszi! :) <44
Oké.Köszi a tanácsot.
TörlésNem szándékoztam embereket ölni,főleg nem azokat akiket szeretek. :3
Hát a szleng nyelv...észre sem vettem,de most komolyan. Csak írtam,mert jött az ihlet.
Pont ez a gond,hogy neki kezdtem elég hamar,hogy legyen egy kis előnyöm,de utolértem,ahol befejeztem.Ez a gond,hogy nincs időm.Nehéz periódus ez.
De átlagban remélem tetszett.
Köszi,hogy írtál. :3
Hát mit mondjak :D Nagyon jó rész lett csak úgy mint a többi ! Szóval ... mikor leugrottak abba a pince izébe ( most mit mondjak erre ? xd ) akkor mire estek ?? O.o Mármint az nem derült ki és hiába Négyes acélkeménysége,ő is ember és egy ilyen " zuhanást " egy ember se élne túl :D Vagyis azt se tudom,hogy mennyit zuhantak... de igazából lényegtelen :)
VálaszTörlésAmi Christina illeti .. elsőnek azt hittem,hogy ferde hajlamú mert a Lucyt rosszul olvastam xd Néztem mondom " Hát jóvan' sok bajom nincs az ilyen emberekkel :'D " De azért nem semmi ami vele meg a sráccal történt ... :/ Látom,áttértél a fejszúrásra :D Egyébként ha azért van mert egyszer megjegyeztem,hogy fura a nyakba szúrás akkor igazán nem kellett volna átjavítani :3 De mindegy is.
És a vége ... úgy látom Tris szeret halottat játszani :D ( mert ugye Tris nem halt meg igazából...UGYE ?! ) És Tobias/Négyes reakciója :'( Több ilyen hímnemű kéne a világra xd
Nekem sok bajom nem volt a szleng használatával :D Ettől még jobban azt az érzést keltette,hogy ott vagyok én is és épp Chrissel meg Négyessel menekülök a zombik elöl :) Megint írtam egy hegyi beszédet szokásomhoz híven :'D
Köszönöm a fanficet,várom a következőt !
Puszii <44
Az a rész kimaradt,mert úgy írtam,hogy épp hogy Négyes észhez tért.Amúgy igazad van,de nem esett sokat.Tudom milyen esni,úgy hogy nem is készülsz rá.Azt hiszed,hogy legalább 50 métert zuhantál,pedig csak 5-6-ot kábé.
TörlésIgen,áttértem a fejszúrásra,hisz megnéztem az első részt a TWD című sorozatból,szóval gyomorilag erősödtem.XD
Tris pedig él,hamarosan minden a régi lesz.Nyugi,nem ölök meg senkit,aki szimpi.
A szleng kifejezésekről pedig csak annyit,hogy nagyon elszárnyaltam a történetbe,és észre sem vettem.Mondjuk szerintem egy 18/19 éves fiú használ egy minimális szleng szöveget,és ezt szerettem volna életre kelteni.De ha nagy gond,áttérek az irodalmi nyelvezetre.Semmi gond. :3
Annak nagyon örülök,hogy beleélted magad,mert én is,és szerintem azért maradt ki néhány fontosabb részlet.De ezentúl figyelni fogom.Köszi,hogy szóltál.:33
Én mindig örülök a hegyi beszédednek,sőt,tudok belőlük tanulni.Köszi,hogy mindig írsz.
Puszii <44